ÜNNEPE - július 31-én tartják.

Loyolai Szent Ignác baszkföldi származású szent, a jezsuita rend alapítója, a menedékhelyek és a lelkigyakorlatok védőszentje, illetve mindazoké, akiket kételyek kínoznak a hit kérdéseiben.

Inigo Lopez Loyola 1491-ben született Baszkföldön, egy nemesi család tizenhárom gyermeke közül a legfiatalabbként.

Tizenöt évesen egy rokona révén apród lett Katolikus Ferdinánd kasztíliai király udvarában, majd beállt a hadseregbe.

Életében 1521. május 20-án következett be fordulat, amikor Pamplona ostroma közben eltalálta egy ágyúgolyó.

A lábadozás hosszú és fájdalmas hónapjai alatt számtalan vallásos szöveget olvasott Jézus és a szentek életéről, és teljesen a hatásuk alá került.

Elhatározta, hogy lemond a világi életről, életét a Szentföldön a pogányok megtérítésének szenteli, nevét pedig Antiochiai Szent Ignác iránti tiszteletből Ignácra változtatta.
A Szentföld felé vezető út első állomása a Barcelonához közeli Montserrat kolostora volt, ahol egész éjjel az oltár előtt térdelt, majd otthagyta kardját, ruháit pedig szétosztotta a szegények között.

A következő évet Manresa városának közelében, egy barlangban magányos elmélkedéssel töltötte.

Megírta lelkigyakorlatos könyvét, és elhatározta, hogy Isten nagyobb dicsőségére (ad maiorem Dei Gloria - a jezsuiták későbbi jelmondata) vallásos társaságot alapít.
1523-ban koldusként a Szentföldre zarándokolt, majd Barcelonában, Alcalában és Salamancában, végül a párizsi egyetemen tanult latint és teológiát. Diáktársainak buzgón osztogatta a Lelkigyakorlatok példányait, felkeltve a Szent Inkvizíció gyanakvását. Több alkalommal indult ellene vizsgálat, kétszer be is börtönözték, de végül minden alkalommal felmentették.
1534. augusztus 15-én hat társával (Petrus Faber, Xavéri Ferenc, Alfonso Salmeron, Jacob Laines, Nicholas Bobadilla és Simon Rodrigues) a montmartre-i templomban szegénységi és tisztasági fogadalmat tettek.

Azt is megfogadták, hogy a Szentföldre utaznak téríteni.

1537-ben keltek volna útra, de a török háborúk miatt a zarándoklat elmaradt. Így Róma felé indultak, előbb azonban társaival együtt pápai engedéllyel pappá szentelték őket.
1538 októberében nyújtották be rendjük szabályzatának tervezetét, amelyet III. Pál pápa 1540. szeptember 27-én kelt bullájában jóváhagyott - ezzel létrejött az akkor még hatvan tagú Jézus Társasága szerzetesrend.
Első rendfőnöknek 1541. április 8-án a tisztségtől vonakodó Ignácot választották meg, aki haláláig, tizenöt éven át állt a jezsuiták élén

Több mint tíz évig dolgozott a társaság szervezeti kereteit megszabó, 1554-ben elfogadott Konstitúción.

A rend célja a katolikus hit védelme, megerősítése, terjesztése és a katolikus nevelés.

Ignác fogta össze a rend tevékenységét: hittérítőket küldött ki, iskolákat, kollégiumokat és szemináriumokat létesített.

A rendalapító 1556. július 31-én halt meg Rómában, holtteste 1587 óta az Il Gesu templom oltára alatt nyugszik.

1609-ben V. Pál pápa boldoggá avatta,

1622-ben XV. Gergely pápa a szentek közé emelte;

ő a jezsuiták, a lelki gyakorlatot végzők, a katonák, a várandós asszonyok és a gyermekek védőszentje