„Ti is el akartok menni?”

Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallgatták, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?”

Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt!

A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit.

A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” 

Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.

Aztán így folytatta: „Ezért mondom nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.”

Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak,és többé nem jártak vele. Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?”

Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje”. Jn 6, 60-69

* *   *

„Ti is el akartok menni?”  

– Miután Jézus a népet „leszerelte” és hamis érvelésüket leleplezve megnyerte őket, most paradox módon tanítványaival kell megmérkőznie.

Ezek még jobban megbotránkoznak. Talán szerettek volna egy „diplomatikusabb választ”? Politikailag korrektet?

Jézus azonban nem a korrektség, hanem az igazság híve, legfőbb képviselője.  Mi több, ő maga az Igazság.

Ebből következik, hogy ma éppúgy, mint egykoron, választanunk kell a simulékony, a közvéleményhez alkalmazkodó diskurzus, s a „kemény beszéd” között.

Péter felvállalta a kemény beszédet, sőt, érezhetően úgy véli, számára, és társai számára – mert az ő nevükben is beszél, többes szám első személyben – nincs valós alternatíva.

Most persze mondhatja valaki, hogy ez neki túl fundamentalista beszéd…

A méltatlankodók is ezt vélték, így látták.

Elmentek. Elhagyták az Urat.

Némelyik évekkel később belátta, hogy egy másik fundamentalizmus nevében fordított hátat az Igazságnak.

Az ő történetüket nem írták meg, de a történekem tovább írja.

Ma is vannak, akik továbbmennek, mert, úgymond: „Ki hallgatja?”

Ők ott fülelnek, ahol a többség hallgat.

Azok, akiknek az Atya megadta – hisz ajándék – azonban hallgatnak a kemény beszédre, és nem bánják meg!

A körülmények, a tanítványok viselkedése, Péter szavai minket is segítenek abban, hogy a mai nehézségekben megtaláljuk a helyes választ.

A közömbösség, a Jézus személyét körülvevő érdektelenség ma is elsősorban annak szól, amit ő jelent ki magáról, amivel ő akarja megajándékozni az emberiséget.

Nem hisszük igazán, hogy tanítása a legértékesebb szellemi táplálék számunkra, nem hiszünk igazán szeretetében, amely olyan határtalan, hogy életét áldozta fel értünk és lelki táplálékként adja magát nekünk.

És ez az örök élet eledele.

A mai közömbös környezet, a sok ember, akinek Jézus semmit nem jelent, minket is arra szólít, hogy válaszoljunk: Uram, hová mehetnénk tőled? Neked örök életet adó igéid vannak.

Azonban ezt a döntést jobban kifejezésre kell juttatnunk életünkben.

Igyekeznünk kell olyan életformát, életstílust kialakítanunk, amely jobban kifejezésre juttatja, hogy mi Jézushoz tartozunk, őt követjük.

Ennek a tanúságtételnek nem elég az egyes híveknél megmutatkoznia, hanem a hívő közösségnek is ilyen arculattal kell megjelennie a világ előtt.

Ennek kialakításáért mindnyájan felelősek vagyunk, de természetesen, akiknek erre több a lehetőségük, nagyobb felelősséggel is tartoznak ezért.

A fiatalok vallásos nevelésében is fontos ez a közösségi tanúságtétel, amelyet Jézus örök életet adó szavai alakítanak.