július 4

 1271-ben született Aragóniában királyi családból, anyja Jolánta volt, II. Endre magyar király leánya.

Hazájában Izabellának nevezik.

Már születése békét szerzett: az örömre kibékült atyja és nagyapja, akik éppen háborúban álltak egymással.

12-13 éves gyermeklányként felesége lett a portugál Dénes királynak. Két gyermeket szült.

Hősies volt a gyötrelmekben és a nehézségekben: imádkozott és jót cselekedett.

Férje hűtlenségét és iszákosságát türelemmel viselte.

Szent Tamás apostol hitetlenkedve fogadta Jézus feltámadásának hírét.

De maga az Üdvözítő győzte meg arról, hogy valóságos testben támadt fel, és Tamás apostol így vallotta meg az Egyház húsvéti hitét: "Én Uram, én Istenem!"

Életéről nem tudunk semmi biztosat azon kívül, amiről az evangélium hírt ad.

A hagyomány szerint India népeinek hirdette az evangéliumot.

Edesszában a VI. századtól kezdve július 3-án emlékeznek meg holttestének átviteléről.

 Sarlós Boldogasszony ünnepe Július 2-án

Jézus ezekkel a szavakkal válaszol tanítványainak, akik megkérdezik tőle, hogy miért beszél példázatokban. Elmagyarázza nekik, hogy nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy megismerje a Mennyek Országának titkait, csak azoknak, akiknek fülük van rá; azoknak, akik befogadják és élik az ő szavait.

Hallgatói között ugyanis vannak néhányan, akik inkább befogják a fülüket és behunyják a szemüket, ezért – ahogy Jézus mondja – „szemük van, de nem látnak, fülük van, de nem hallanak és nem értenek”.

június 29.

SZENT LÁSZLÓ 1046 táján született Lengyelországban, apja a számkivetésben élő Béla magyar herceg, anyja Rizika (Richeza, Rikiza) lengyel királylány volt.

Már 4-5 éves korában hazakerült Magyarországra és a tiszántúli Bihar várában nevelkedett.

Nagyon vallásos anyjától kapta mély hitét, és alázatát.

Apjától kiváló lovagi képzést kapott, amit később Kázmér lengyel király udvarában mélyített el igazán.

2012. Június 23.


Castelnuovo d'Asti, 1811. január 15. +Torino, 1860. június 23.

A szentnek, aki egy jómódú gazda fiaként Chieriben járt iskolába, kezdetben sokat kellett szenvednie tanulótársaitól kis termete és púpossága miatt, de csakhamar a tenyerükön hordozták állandóan egyforma jósága és barátságossága miatt.

A szeminarista Giuseppe Cafasso egy mondása eltörölhetetlen benyomást gyakorolt Bosco Szent Jánosra: ,,Aki pap lesz, az Úrnak adja magát, ezért semmi sem köti e világhoz, csak Isten nagyobb dicsősége és a lelkek üdvössége.'' Így megértjük jelmondatát is: Szentnek lenni, hogy a mennybe jussunk, és lehetőleg sokakat magunkkal vigyünk.

Miután 1833 őszén pappá szentelték, képzésének kiegészítésére Torinóba ment.